Futótűzként terjed a hír Erdélyben: meghalt a szenátor, Verestóy Attila. Szinte fellélegez a romániai magyarságnak az a része, amelyik enyhén szólva sem gondolt pozitívan a politikus negyedévszázadosnál is hoszabb politikai karrierjére. Kémiai doktorátusa volt, a rendszerváltás óta folyamatosan a parlament tagja, az RMDSZ meghatározó politikusa, ha úgy tetszik szürke eminenciása. Nevezték Isten druzsbásának székelyföldi faügyletek miatt, amiket persze folyamatosan letagadott. Udvarhelyszéken teljhatalmú úrként tartották számon, ha valaki bizniszelni akart rajta keresztűl tehette meg. Hitt az erős RMDSZ-ben és ezen belül az erőskezű vezetésben, az utóbbi évek kongresszusain sokszor sértődöttségének adott hangot az iránta megnyilvánuló belső kritikák miatt. Hargita megyében indult mindig és soha nem verték meg az egyéni választókerületes időkben sem. Biztosan olvasta Machiavelli fejedelmét, és Sun Tzu A háború művészete című művét, mert politikai cselekedeteinek összessége erre utal. Azon kevés magyarok között volt, akik benne voltak az 50 leggazdagabb romániai listájában. Titokzatosság lengte körül, nem sok információt lehetett róla megtuni, azon kívül, amit a nagyvilággal is megosztott, talán éppen ezért jelent meg róla annyi, pletyka és híresztelés, ami a róla kialakult félelmetes jelzőt csak erősítette. Hogy a negatív képet árnyalja alapítványán keresztül ösztöndíj programot működtetett, amelyen keresztül számos udvarhelyszéki fiatalt támogatott. Ennek ellenére, elmondható róla, hogy a legkevésbé kedvelt RMDSZ-es politikusok egyike és a pártján belül is rengeten voltak, akik enyhén szólva nem szimpatizáltak vele. Szimpátia ide vagy oda, mégis a Szövetség egyik legsikeresebb politikusának mondható, ha a célt a hatalom megszerzésében, megtartásában és maximális kihasználásban klátjuk. Ha magyar közösség vagy tágabban Románia polgárainak érdekéből nézzük a tevékenységét, akkor jóval árnyaltabb és a rendelkezésre álló információk szerint inkább káros politikus volt. Régi vágású hozzáállása lassította az átmenetet a demokráciába, kihasználta a kapitalizmus adta lehetőségeket és politikai kapcsolatai révén kamatoztatta. Mindez és a stílus, ahogyan megnyilvánult erősíthette sokakban a maffiozó képet. Mindenestre nagy űrt hagy maga után a gazdasági és politikai életben is, de lehetséget is egy másik forgatókönyre, egy olyanra ami eltér a szenátorétól. Fellélegez egy megye és egy közösség de félő, hogy az utánajövők sem képesek eltekinteni a negyed évszázados örökségtől. Isten nyugtassa a szenátort!
