A December óta tartó kormányalakítási huzavona után végre megalakult az új katalán kormány. Az új regionális végrehatjó hatalmat csupa új arcok alkotják, hiszen a katalán elit vagy börtönben vagy száműzetésben van. Eközben korrupciós ügyeibe bukott bele a Mariano Rajoy vezette spanyol néppárti kormány, a szocialisták bizalmatlansági indítványát csak a katalán, baszk és valenciai képviselők segítségével tudták átvinni. A szocialisták alakíthattak új kormányt de mivel a 350 fős törvényhozásban csak 84 képviselőjük van, óvatosan kell lavírozniuk, hogy képesek lehessenek kormányozni. Szükségük lehet a regionális pártok támogatására, ezért valószínű, hogy a korábbinál diplomatikusabban kezelik a katalán helyzetet. Ennek első jele, hogy Pedro Sánchez telefonon kereste fel Quim Torra katalán elnököt és a jóhangulatú beszélgetésen személyes találkozót beszéltek meg. Erre az előző kormányzat nem lett volna hajlandó a tavaly otkóberi függetlenségi népszavazás után.
Ennek ellenére a katalánok nem sok jóra számíthatnak a szocialista párttól, hiszen ez a párt is éppannyira központosító és nacionalista, mint a Néppárt. Ennek a pártnak is vannak a Franco korszakból megmaradt politikusai és ugyanolyan korruptak, mint az előző kormányzó párt. Az új külügyminiszter egy katalán szocialista politikus, aki a regionális választási karmpányban, azt mondta, hogy Katalóniát fertőtleníteni kell a függetlenségpárti férgektől. Ilyen külügyminiszterrel sejteni lehet a kormány álláspontját. Nyilván a katalánok számoltak vele, hogy nem az egyik napról a másikra érik el céljukat. Teljesen világos számukra, hogy a függetlenséghez szükséges feltételekből ma egy sem áll fenn, sem a belföldi támogatás nem elégséges, a külföldi szinte egyáltalán nem létezik, Madrid párbeszéd-kézsége pedig kérdéses.
A jelenlegi helyzetben az új katalán kormány feladata a feszültség fenntartása, annak teljes mértékben való kihaszálása a tömegtámogatás növelésére. Ezzel párhuzamosan pedig a köztársaság gyakorlati felépítése a meglévő eszközökkel. A függetlenség egyoldali kikiáltása csak taktika részükről, hiszen maguk is tudják, egyoldalúan csak erőszak útján lehet elérni a függetlenséget. Ők pedig világosan leszögezték, hogy csak békés és demokratikus eszközökkel hajlandók harcolni. Innen ered a félreértés a laikusok számára, hiszen a valós stratégia és a külső kommunikáció nincsenek összhangban s csak a beavatott, a tervet végrehajtók ismerik teljes egészében a stratégiát, a külszín mögött megbúvó lényeget.
A katalán vezetők nagyon jól tudják, hogy az idő nekik dolgozik. A fiatal generációk a felmérések szerint a függetlenséget támogatják, míg az ellenzők zöme az idősek közül kerül ki. A gazdasági bevándorlók többsége is a függetlenséget támogatók táborát erősíti, hiszen ők képesek a legjobban integrálni az újonnan érkezőket. Végül pedig a függetlenséget ellenzők többsége is támogatja, hogy a régió nagyobb szuverenitással rendelkezzen Spanyolországon belül, így csak idő kérdése, hogy mennyien és mikor billennek át a nem is annyira ellentétes függetlenségpárti oldalra.
Mindeközben pedig egyre jobban erősödik a galíciai és valenciai függetlenségi mozgalom is, ami közvetve erősíti a katalán törekvéseket. A baszkok, bár jóval kedvezőbb autonómiával rendelkeznek a többi régiónál, folyamatos an megmozdulásokat szerveznek a függetlenségért. Ilyen körülmények között az első függetlenedő régió lesz az egységes Spanyolország sírásója, a többiek pedig kérdés nélkül követni fogják.
